Az “abszolút visszatükröző” felület létrehozása volt első reális eredménye egy új, szinte fantasztikus tudománynak, a mezoatomikus kémiának, a mesterséges atomok vegytanának, melyek elektronburkát mezonok helyettesítik.

Ez annyira érdekelte Bikovot, hogy egy időre mindenről elfeledkezett — a szerencsétlen Paul Dangée-ről, a Vénuszról, sőt még az expedícióról is. Sajnos az “abszolút visszatükröző” anyagról Dauge igen keveset tudott mesélni.

Mesélt viszont a Hiuszról.

A Hiusz kombinált csillagűrhajó: öt közönséges, impulzív atomhajtómű hordozza az “abszolút visszatükröző”

parabolikus tükrét. A tükör fókuszába meghatározott gyakorisággal hidrogén-tritién plazmát fecskendeznek be.

Az atomrakéták kettős célt szolgálnak: először is, lehetővé teszik, hogy a Hiusz a Földről startoljon és ott leszálljon. A fotonreaktor erre alkalmatlan, úgy megfertőzné az atmoszférát, mint tucatnyi hidrogénbomba egyidejű felrobbantása. Másodszor, a rakéták reaktorai nagy erejű elektromágneseket táplálnak, melyek mezőjében a plazma lefékeződik, és a termonukleáris szintézis szabályozhatóvá válik.

Nagyon egyszerű és szellemes megoldás: öt rakéta és egy tükör. Mellesleg az ötlábú, torz teknősbékáról, amit Bikov Krajuhin dolgozószobájában látott, kiderült, hogy a Hiusz modellje. A Hiusz, az igazat megvallva, nem büszkélkedhet elegáns vonalakkal…

A mérnök összegörnyedve ismét felült, s meztelen hátát a hűvös falnak vetette.

“Mi a Hiusz-2 fotonrakétán startolunk. A Hiusz-1 két évvel ezelőtt próbarepülés közben elégett — jegyezte meg kelletlenül Dauge. — Senki sem tudja, miért. Nincs kitől kérdezni. Az egyetlen ember, aki erről valamit mondhatott volna, az Asot Petroszjan volt, áldott legyen emléke!

Nukleáris porrá foszlott a titánötvözettel együtt, melyből az első Hiusz testét megalkották. Gyors és dicső halál volt.