Jermakov nem értett azerbajdzsánul, s könyörgött, hogy beszéljen oroszul, mivel világos volt, hogy valami fontos dologról van szó. Tahmaszib azonban oroszul csak ennyit mondott: “Óvakodj a vörös körtől!

Menekülj a vörös kör elől!” S a haláláig egy szót sem szólt többet. A startkor halt meg, s Jermakov fél hónapot töltött holttestével együtt a rakétában.

A “vörös kör” — ez voltaképp a Tahmaszib-rejtély, a három geológus pusztulásának, a Golkondának a titka. Lehet persze, hogy nincs semmiféle rejtély. Lehet, hogy azoknak van igaza, akik szerint Tahmaszib agya sugárbetegségtől vagy társai halálának látványától borult el. A szürkésrózsaszín por a konténerben bonyolult szerves szilíciumvegyület volt — olyan, amelyet a Földön különben már régen ismernek.

Miért cipelte a hátán Tahmaszib ezt a konténert — érthetetlen… S érthetetlen, hogy mi köze ehhez a “vörös körnek”.

Dauge hadarva mesélte el ezt, s fintorgott, mint akinek a gyomra ég.

Nem hitt a Tahmaszib-rejtélyben. Viszont kész volt órákig is mesélni a Golkonda mesés gazdagságáról. Csak valahogy eljussanak, odaérjenek, akár kúszva is…

Bikov oldalvást ült a korláton, hogy ne zavarja, s maga mellé helyezte a cigarettacsomagot. Fenn a magasban halk prüszköléssel húzott el egy apró helikopter. Bikov tekintetével követte jelzőfényeit — vörösek és sárgák voltak Eszébe jutott beszélgetése Daugé-val.

Tahmaszib társaival gyalog ment a Golkondához. A mi expedíciónk viszont terepjárót visz magával. Dauge azt mondja, hogy remek jármű. Johanics szóhasználatában minden remek: a Hiusz remek, a terepjáró remek, Jurkovszkij remek fickó. Csupán a parancsnokról nyilatkozott tartózkodóan. Kiderült, hogy Jermakov Krajuhin fogadott fia. A világ egyik legjobb űrhajósa, mégis fura ember. Igaz, úgy tűnik, rettenetesen nehéz élete volt.