Az ablakon kipillantva az utca üres volt. A ház mellett, vele szemben egy gyorsjáratú, lapos gépkocsi állt mozdulatlanul, hűtőjén ezüstszarvas csillogott. Két, könnyű kezeslábast viselő férfi haladt végig az utcán, kezükben óriási rajzmappákat vittek. Nagy erejű, féllánctalpas, elektromos vontató kúszott el nehézkesen egy teherkocsival. Tizenkét év körüli fiú lépett ki az előkertbe, az égre pillantott, három ujját szájába dugva füttyentett, átugrott a kerítésen, végigfutott az utcán, neves bajnokok futóstílusát utánozva.

Bikov ellépett az ablaktól. Jermakov és Jurkovszkij már nem voltak a helyiségben, behívták őket az orvosi szobába. A többiek ráérősen vetkőztek, ruháikat elegáns, félig áttetsző ajtajú szekrénykébe akasztották. Alekszej Petrovics gyönyörködve szemlélte Szpicint, A pilótának izmos, szikár teste volt, akár egy hivatásos tornásznak. Széles vállán, vékony, aranyszínű bőre alatt kidudorodtak izmai. Dauge már magára terítette köpenyét, s kaján mosollyal csomóra kötötte Jurkovszkij selyemingének ujját, s közben ezt mondogatta; “Úgy-úgy, most pedig így…” Miután befejezte ezt a hasznos tevékenységet, vidáman elvihogta maját, s Bikovhoz lépett.

— Alekszej, tetszik a város?

— Jó kis város — felelte Bikov tartózkodóan. — Az űrrepülőtér vajon messze van?

— Ott van, a dombokon túl. Látod a startállványokat? Nos, ott van a híres hetes számú űrrepülőtér, a világon egyelőre az egyetlen speciális űrrepülőtér, mely alkalmas a fotonrakéták kipróbálására, startjára és leszállására. Itt startolt az első pilóta nélküli fotonűrhajó, a Hétfejű Sárkány.

Itt szállt le a Hiusz-1 és a Hiusz-2. Itt száll minden bizonnyal le majd a Hlusz-3, Hiusz-4 és a Hiusz-5… — Leszállnak vagy startolnak?

— Startolni is fognak. Először azonban leszállnak. Hiszen nem a Földön építik őket.

— Aha… — Bikovnak eszébe jutott a világűrbeli öntőüzem.