A tizenkilenc esztendős elsőéves élete első önálló kutatóútjára indult. A professzor, bízva a képességeiben, megkérte, hogy szerezzen mintákat abból az ivóvízből, amelynek fogyasztása okozta — szerinte- a Cachin-Beck-kórt három Volga menti faluban. A titokzatos betegség megtámadta a láb-, főleg a térdízületeket: eltűnt róluk a porc, és a porcrétegtől megfosztott csontfejek járás közben annyira kidörzsölődtek, hogy a csontfelület teljesen lecsiszolódott. Mondani sem kell, hogy az ilyen járás nagyon fájdalmas volt, az ember nehezen mozgott, recsegett-ropogott a térde. A betegség csupán egyetlen körzet három községében fordult elő, a szomszédos falvakban soha nem jelentkeztek még a tünetei sem. Arról már régóta tudtak, hogy a Bajkálon túl, az Urov folyónál fekvő falvak Cachin-Beck-kórral fertőzöttek, de ott e betegséghez a golyva is társult. Akkoriban úgy tartották, hogy a hegyi patakok igen tiszta vizének jódhiánya okozza a golyvát. Mednyikov gyanúja szerint a Cachin-Beck-kórt is az okozza, hogy a vízből vagy a talajból hiányoznak valamilyen vegyi anyagok. Girin feladata az volt, hogy vegyen talaj- és vízmintákat a földekből, a kutakból, a patakokból mind a kórral fertőzött falvakban, mind a teljesen egészséges szomszédos községekben — de okvetlenül. A professzor ezeknek az összehasonlításával akarta megállapítani e ritka elemek valamelyikének a hiányát és magyarázatot kapni erre a furcsa betegségre.

Girin elsőéves hallgató tehát 1933 forró nyarán a nagy orosz folyamon dolgozott. Már elvégezte a munka nagy részét, amikor egy borongós napon át kellett kelnie a Volga magas jobb partjára. Hosszadalmas dolog az átkelés egy ilyen hatalmas folyón, és a komposok hosszú ideig várakoznak, amíg elegendő nép gyűlik össze a révnél. Girin, akit egyenruhája miatt sokan katonának tartottak, vidáman évődött a tűzrőlpattant lányokkal, aztán morsanszki dohányt füstölgetve komolyan eldiskurált az öreg kompossal, míg végre az ütött-kopott komp ellódult a parttól.