— Mozgástérhez! — mondta fitymálón Piter. — Máris rajtad a Császár szeme, báró. Túl merész húzásaid vannak Egy napon a Császár ideküldi a Giedi Prime-ra egy-két légiónyi sardaukarját, és azzal vége Vladimir Harkonnen bárónak!

— Szeretnéd látni, mi, Piter? — kérdezte a báró. — Élveznéd, ahogy a sardaukar-csapatok feldúlnák a városaimat, kifosztanák ezt a kastélyt. Azt élveznéd csak igazán!

— Ezt még kérdezi a báró? — suttogta Piter.

— Basharnak kellett volna lenned! — mondta a báró. — Túlzottan érdekel a vér és a fájdalom. Lehet, hogy elhamarkodottan ígértem neked az arrakisi zsákmányt.

Piter öt, furcsán affektáló lépéssel bent termett a szoba közepén, megállt közvetlenül Feyd-Rautha háta mögött. Hirtelen feszült lett a légkör a szobában, és az ifjú aggodalmas képpel tekintett föl Piterre.

— Ne játssz Piterrel, báróm — mondta Piter. — Megígérted nekem Lady Jessicát! Nekem ígérted!

— Mire, Piter? — kérdezte a báró. — Fájdalomra?

Piter mereven nézte, egyre súlyosabb lett a csend.

Feyd-Rautha félrehúzta a szuszpenzorszéket, és megszólalt:

— Bácsikám, muszáj itt maradnom? Azt mondtad, hogy majd…

— Az én kedves Feyd-Rauthámnak fogytán a türelme — mondta a báró. Megmoccant a glóbusz mellett, az árnyékban. — Csak türelem, Feyd! — Ismét a Mentát felé fordította a figyelmét. — És mi lesz a hercegivadékkal, a Paul gyerekkel, drága Piterem!?

— A csapda a kezedre juttatja, báró — mormogta Piter.

— Nem azt kérdeztem. Ugyebár emlékszel, hogy azt jósoltad, a Bene Gesserit-boszorkány lányt fog szülni a hercegnek? Tévedtél, igaz, Mentát?

— Nem tévedek gyakran, báró — mondta Piter, és most először érzett félelem a hangjában. — Meg kell hagynod, nem szoktam sokszor tévedni! És te is tudod, hogy a Bene Gesseritek többnyire lányokat szoktak szülni. Még a császár hitvese is csak leánygyermekeket hozott a világra!