— De hogy van ez, az istenért, elment az eszük? — szólalt meg zavartan Andrej, amikor a kocsi újból elindult. — Hogy van ez? A Városban csak úgy hemzsegnek a brigantik, a rendőrségnek meg nincs fegyvere! Ez képtelenség. Kenszi oldalán is ott a fegyvertok, mit tart benne, talán a cigarettáját?

— A szendvicsét — mondta Donald.

— Nem értek semmit — nyögte Andrej.

— Megmagyarázták — mondta Donald. — “Tekintettel arra, hogy a gengszterek mind gyakrabban támadnak rendőrökre fegyverszerzés céljából” és így tovább.

Andrej egy darabig eltűnődött a hallottakon, közben teljes. erőből próbálta kitámasztani magát, hogy ne dobálja a rázkódó kocsi. A macskaköves részen már túljutottak.

— Szerintem ez mérhetetlen ostobaság — bökte ki végül. — És maga szerint?

— Szerintem is — válaszolta Donald, közben fél kézzel próbált rágyújtani.

— És ilyen nyugodtan beszél erről?

— Nyugtalankodtam én már eleget — mondta Donald. — Nagyon régi magyarázat ez, maga még nem is volt akkor itt.

Andrej a fejét vakarta, fintorgott. Ördög tudja, még az is meglehet, hogy van valami ráció ebben az indoklásban. Végül is a magányos rendőr valóban csábító célpont lehet ezeknek a gazembereknek a szemében. És ha kivonják a forgalomból a fegyvereket, nyilvánvaló, hogy mindenkiét el kell venni. És persze nem ebben az ostoba indoklásban rejlik a dolog lényege, hanem abban, hogy kevés a rendőr, kevés a razzia. Egy jó alapos razziát kellene rendezni, és egyetlen rohammal kiseprűzni ezt az egész mocskos söpredéket. Mozgósítani kellene a lakosságot. Én például biztosan ott lennék… Persze Donald is eljönne… írni kellene a polgármesternek. Gondolatai egyszer csak új irányt vettek.

— Figyeljen csak, Don — mondta. — Maga szociológus. Szerintem persze a szociológia nem tudomány… beszéltem már erről magának… és nem is módszer. De maga persze sok mindent tud, sokkal többet, mint én. Magyarázza meg nekem: honnan van a városunkban ennyi mocsok? Hogy kerültek ide a gyilkosok, a rablók, a tolvajok? Nem tudták a Mentorok, kit hívnak ide?