Nem véletlenül mondtam, hogy szerencsés fickó maga, tényleg csak irigyelni lehet.

Valahogy minden elmegy maga mellett. Rajtam meg átgázol, mint a gőzhenger. Egyetlen ép csontom sem maradt.

— Miről beszél? Egy kukkot sem értek.

Donald fogát összeszorítva hallgatott. Andrej ránézett, majd előremeredt az útra, de semmit sem látott, megint Donaldra sandított, megvakarta a feje búbját, és zavartan motyogta:

— Becsületszavamra nem értek semmit. Végül is minden rendben folyik…

— Hát ezért irigylem magát — mondta keményen Donald. — Ne is beszéljünk róla. Ne törődjön vele.

— Hogyhogy ne törődjek vele? — kérdezte Andrej végképp fejét vesztve. — Nem tehetem meg. Mi itt együtt… maga, én, a fiúk… A barátság persze nem jó szó, túlságosan is sokat jelent… De, mondjuk, társak vagyunk. Én például, mondtam már, ha bármi… Meg a többiek között sincs egy sem, aki meg tagadná a segítséget. Mondja meg őszintén: ha velem történne valami, és a segítségét kérném, megtagadná? Nem utasítana el, igaz?

Donald jobb keze elengedte a kormányt, és könnyedén vállon veregette Andrejt. Andrej elhallgatott. Csordultig telt érzelmekkel. Ismét minden jó volt, minden rendben volt.

Donalddal is minden rendben van. Csak a megszokott mélabú vette elő. Végül is elkaphatja az embert a rossz hangulat. Biztosan az önérzete szenvedett csorbát. Végtére is szociológiaprofesszor vagy mi, itt meg ezekkel a szemetestartályokkal kínlódik, előtte pedig rakodómunkás volt a raktárban. Hát persze hogy kellemetlen és megalázó neki, ráadásul nem is beszélhet a sérelmeiről senkivel — nem erőszakkal hozták ide, panaszkodni meg kínos… Azt csak mondani egyszerű, hogy végezz el jól minden munkát, bárhová irányítanak is… Nos, rendben, erről ennyit. Majd magától helyrerázódik.

A teherautó a ködtől csúszós úton zötyögött, kétoldalt már alacsonyabbak, vedlettebbek voltak az épületek, az utca szélén a lámpák egyre halványabban pislákoltak, egyre ritkábban sorakoztak. Füzérük ködös, elmosódott foltban futott össze messze előttük, sem az úton, sem a járdán sehol egy teremtett lélek, valamilyen oknál fogva még a házmesterek is nyomtalanul eltűntek.