Igen. Következő napi dátummal a Teendő: Megszületni.

Tekintete oldalogva odaslisszolt a kicsiny asztalra a terem szélén. Annak ellenére, hogy meglehetősen zsúfolt volt a terem, az asztal körül üres maradt a térség, mintha az afféle személyes tér lenne, amelybe senkinek sem áll szándékában betolakodni.

Az Eltávozó ünnepség leírásában különleges utasítások akadtak az asztalt illetően. Kellett rajta legyen egy fekete terítő, ráhímezve néhány mágikus szigillum. Volt rajta egy tányér, a jobbfajta szendvicsek választékával. Volt rajta egy pohár bor. A varázslók között lezajlott hosszas vita után egy muris papírcsákót is tettek oda.

Ennek az egésznek várakozásteljes kinézete volt.

A Kincstárnok elővette az óráját és kipattintotta a fedelét.

Egyike volt az újmódi zsebóráknak, rajta mutatókkal. Azok jelenleg negyed tizet mutattak. A varázsló megrázta. Apró csapóajtó nyílt ki a tizenkettes alatt és egy parányi krampusz dugta ki a fejét imígyen szólván: — Szűnjön már meg, főnök, olyan gyorsan pedálozok, ahogy csak tudok!

A Kincstárnok megint becsukta az órát és kétségbeesetten nézett körül. Úgy tűnt, senki sem ég a vágytól, hogy túl közel mehessen Motolla Alánkhoz. A Kincstárnok úgy érezte, az ő dolga, hogy udvarias társalgást folytasson. Fölmérte a lehetséges témákat. Mindegyik zűrösnek bizonyult.

Motolla Alánk kisegítette.

— Úgy tervezem, nőként jövök vissza — jelentette ki csevegő stílusban.

A Kincstárnok néhányszor szóra nyitotta és becsukta a száját.

— Előre örülök neki — folytatta Alánk. — Azt hiszem, hogy, mm, talán remek móka lesz.

A Kincstárnok kétségbeesetten végigpörgette nőkkel kapcsolatos társalgási témái korlátozott repertoárját. Odahajolt Motolla elformátlanodott füléhez.

— Nem jár az rengeteg — vágott neki céltalanul — dolog mosásával? Meg ágyazással meg szakácskodással meg mindenféle ilyesmivel?