DE EZ… NINCS RENDBEN.

Az alak azt mondta neki: De igen, rendben van.

Egyetlen izom sem moccant a Halál arcán, mivel nem volt neki egy se.

FÖLLEBBEZEK.

Az alak azt mondta, hogy neki igazán tudnia kellene, hogy föllebbezésnek nincs helye. Föllebbezésnek sosincs helye. Föllebbezésnek sosincs helye.

A Halál elgondolkozott ezen, majd így szólt:

MINDIG ÚGY TETTEM A KÖTELESSÉGEM, AHOGY HELYESNEK TARTOTTAM.

Az alak közelebb lebegett. Némileg úgy nézett ki, mint egy szürke csuhás és kámzsás szerzetes.

Azt felelte: Tudjuk. Ezért engedjük, hogy megtartsd a lovat.

A nap csaknem lebukott a láthatáron.

A legrövidebb életű lények a Korongon a kérészek, amelyeknek épp csak sikerül huszonnégy órán át létezni. Ketten a legöregebbek közül céltalanul cikáztak egy pisztrángos patak vize fölött, megvitatva a történelmet az esti kikelés némelyik fiatalabb tagjával.

— Mostanság már nem jutsz olyanfajta naphoz, mint régebben — jelentette ki egyikük.

— Ebben teljesen igazad van. A régi szép órákban rendes napunk volt. Csupa sárga. Egyáltalán nem ilyen vöröses vacak.

— És magasabban is állt.

— Úgy van! Igazad van!

— És a bábok meg a lárvák némi tisztelettel viseltettek irántad.

— Bizony! Bizony! — értett egyet vehemensen a másik kérész.

— Szerintem ha a mostani órák kérészei valamicskével rendesebben viselkednének, még mindig tisztességes napunk lenne.

A fiatalabb kérészek udvariasan hallgattak.

— Emlékszem arra — mesélte az egyik legöregebb kérész —, amikor ez az egész még csupa rét volt, amilyen messzire csak elláttál.

A fiatalabb kérészek körülnéztek.

— Még mindig csupa rét — kockáztatta meg egyikük udvarias szünet után.

— Emlékszem arra, amikor még jobb rét volt — közölte élesen az öreg kérész.

— Aha — helyeselt kollégája. — És volt ott egy tehén.