A Tellurt hihetetlenül messzi útra küldték, hogy személyzete közvetlenül a széncsillagon tanulmányozza az anyag átalakulásának rejtélyes, a földi energetika számára igen fontos folyamatait. Azt gyanították, hogy a csillag össze van kötve egy sötét felhővel: egy forgó elektromágneses koronggal, amely élével fordul a Föld felé. A tudósok azt remélték, hogy viszonylag közel a Naphoz látni fogják bolygórendszerünk kialakulása történetének megismétlődését. A „közel” itt száztíz parszekot, vagyis háromszázötven fényévet jelent…

Kari Ram ellenőrizte a védő— és biztosítóműszereket. A berendezések tanúsága szerint az űrhajó automatáinak minden összeköttetése rendben van. A fiatal asztronauta átadta magát tűnődéseinek.

Messze-messze, hetvennyolc fényév távolságra mögöttük maradt a gyönyörű Föld, amelyet az emberiség a derűs élet és az ihletett alkotómunka számára rendezett be. Ebben az osztály nélküli társadalomban minden egyes ember jól ismerte az egész bolygót. Nem csupán gyárait, bányáit, ültetvényeit és tengeri ipartelepeit, oktatási és kutatóközpontjait, múzeumait és természetvédelmi területeit, hanem a szívnek oly kedves zugokat is, ahol vagy egyedül pihenget az ember, vagy azzal vonul vissza oda, akit szeret.

És az ember, aki mind nagyobb követelményeket támasztott önmagával szemben, mind messzebb hatolt a kozmosz dermesztő, feneketlen mélységeibe; újabb és újabb ismeretek szerzésére tört, hogy megfejtse a természet titkait, amely szívós ellenállás nélkül nem adja meg magát. Az ember mind messzebb került a gyilkos röntgensugarakkal és a Nap ibolyántúli sugárzásával elárasztott Holdtól, a forró és élettelen Vénusztól amelyet olajóceánok, ragadós, kátrányos talaj és örökös ködök borítanak —, a hideg Marstól, ahol homoktakaró alatt alig pislákol valamiféle élet. Alig kezdődött meg a Jupiter tanulmányozása, mikor az új űrhajók elérték a legközelebbi csillagokat. A földi csillagközi űrhajók felkeresték a Centaurus Alfáját és Proximáját. Barnard csillagát, a Siriust, az Eridanus Étáját, sőt a Cet Tauját is. Természetesen nem magukat a csillagokat, hanem bolygóikat, vagy a legközelebbi környezetüket, ha kettős csillagok voltak — mint például a Sirius —, amelyeknek nincs bolygórendszerük.