De a Föld csillagközi űrhajói még nem fordultak meg olyan bolygókon, ahol az élet már elérte a legfejlettebb formáját, ahol gondolkozó lények — emberek laktak volna. A kozmosz végtelen messziségeiből ultrarövid rádióhullámok lakott világokról hoztak híreket; ezek néha elindításuk után több ezer évvel érkeztek a Földre. Az emberiség csak most tanulta meg elolvasni ezeket az üzeneteket, és csak most kezdte elképzelni, hogy az ismereteknek, a technikának és a művészetnek micsoda óceánja végzi körforgását Tejutunk lakott világai között. Olyan világok közt, amelyekhez még nem jutottunk el. És mit mondjunk más olyan csillagszigetekről, galaktikákról, amelyeket több millió fényévnyi távolság választ el tőlünk!.. De ez csak még jobban fokozta azt a törekvést, hogy eljussunk olyan bolygókra, ahol emberek laknak — akik talán nem is hasonlítanak a földiekhez, de mégis felépítették a maguk szabályosan fejlődő, bölcs társadalmát —, ahol mindenki részesül a boldogságból, amely a természet leigázásának mértékével arányosan növekszik. Egyébként az is köztudomású volt, hogy léteznek hozzánk tökéletesen hasonló emberek is, sőt valószínűleg ezek vannak többen. A bolygórendszereknek és a rajtuk kialakuló életnek a fejlődéstörvényei egyformák, nemcsak a mi Galaktikánkban, hanem a kozmosz egész ismert részében is.

A pulzációs csillagközi űrhajó — a Föld szellemének legújabb találmánya — lehatóvá teszi, hogy el is menjünk a bennünket hívó távoli világokba. Ha a Tellur útját siker koronázza, akkor… Csakhogy mint az életben mindennek, ennek az új találmánynak is két oldala van…

— És itt a másik oldala… — Kari Ram észre sem vette, hogy tűnődésében az utolsó szavakat hangosan ejtette ki. Mögötte váratlanul felcsendült Mut Ang kellemes hangja: