— Találkoztál már vele?

— Hát persze hogy találkoztam! — felelte Vakszerencse élesen. A bamba királyfi udvari sznob is volt, minden jel szerint.

— Gyakran?

— Nem. Nagyon is magánakvaló. De amikor ideérkeztem Kútfőre, találkoztam vele a szökőkút udvarában.

— Én is ott beszéltem vele ma — mondta Arren. A hangsúly arra késztette Vakszerencsét, hogy istápoltjára nézzen és befejezze a választ:

— Ennek már három esztendeje. És annyira féltem, hogy igazán rá sem mertem nézni. Persze akkor még nagyon fiatal voltam. Nem olyan könnyű ám világosan látni ott a dolgokat. Inkább csak a hangjára emlékszem, meg a kút csobogására. — Majd egy perc múltán hozzáfűzte: — Gonti kiejtéssel beszél.

— Ha szót tudnék érteni a sárkányokkal az ő nyelvükön — vélekedett Arren —, én sem sokat törődnék a saját kiejtésemmel.

Erre Vakszerencse már némi elismeréssel tekintett rá, és megkérdezte:

— Azért jöttél ide, hogy belépj az iskolába, hercegem?

— Nem. Üzenetet hoztam atyámtól a főmágusnak.

— Rosszán a királyság egyik tartománya, igaz?

— Rosszán, Ilién és Út. Enyhely és Éa is az volt valaha, de ott már kihalt a királyi ház. Ilién Tengerész Gemaltól vezeti le a származási vonalát, Maharionon keresztül, aki minden szigetek királya volt. Út Akambartól és, a Szeliét-háztól. Rosszán, a legrégibb, Morredtől, az ő fián, Szeriádon át, a rosszáni uralkodóháztól.

Arren álmodozó hangon sorolta elő e vérvonalakat, mint egy jól képzett tudós, akinek éppen máson jár az esze.

— Gondolod, hogy még a mi életünk alatt újra király kerülhet Enyhely trónjára?

— Ezen sohasem gondolkodtam igazán.

— Bárkán, ahonnan én származom, az emberek sokat gondolkodnak ezen. Most Ilién tartományának része vagyunk, tudod, mióta megkötötték a békét. Hány éve is már, tizenhét vagy tizennyolc, hogy a királyok rúnájának gyűrűjét visszahozták az enyhelyi Királytoronyba? Akkor egy időre jobbra fordultak a dolgok, de most megint minden rosszabb, mint valaha. Itt volna az ideje, hogy ismét király üljön Óceánföld trónján és magasba emelje a béke jogarát. A nép már belefáradt a háborúkba és rablóhadjáratokba, a harácsoló kalmárokba, adófaló hercegecskékbe és a törvénytelen erők zűrzavarába. Kútfő csak irányít, de nem kormányozhat. Az egyensúly itt van, de a hatalomnak a király kezében kellene lennie.