Kóbor, a főmágus ült az asztalfőn, figyelt minden kiejtett szóra, mégis csend vette körül, senki sem fordult egyenesen hozzá. Arrennel sem foglalkozott senki, így azután volt elég ideje, hogy összeszedje magát. Balján az Ajtónálló foglalt helyet, jobboldalt őszes hajú, nyájas küllemű férfi ült mellette, aki végül csak megszólította őt:

— Mi földiek vagyunk, Arren herceg. Én Rosszán keleti részén születtem, Aol erdejének közelében.

— Vadásztam abban az erdőben — válaszolta Arren. Elbeszélgettek egy kicsit a Legendák szigetének erdeiről és városairól, s így, szűkebb hazájára emlékezve Arren mindjárt nagyobb biztonságban érezte magát.

— Tegnap este — szólalt meg a főmágus — tanácskozásra ültünk össze. Sokat beszéltünk, de nem oldottunk meg semmit. Szeretném most hallani mindenki véleményét, a reggel világosságában, ki tartja fenn és ki veti el esti ítéletét.

— Az, hogy nem oldottunk meg semmit — szólalt meg a Füvek mestere, egy köpcös, sötét bőrű, nyugodt tekintetű férfi —, önmagában is egyfajta ítélet. A Ligetben születnek a válaszok, de mi semmit sem találtunk, csak kételyeket.

—  De csak azért, mert nem láttuk világosan a válasz lényegét — szólalt meg az ősz hajú rosszáni varázsló, a Változás mestere. — Nem tudunk eleget. Szóbeszédeket Gázlórból, némi híradást Rosszánról. Különös híreket, amelyeket ellenőriznünk kellene. Ily csekély alapon viszont semmi szükség arra, hogy nagy rémületet keltsünk. A mi hatalmunkat nem fenyegeti veszély, csupán azért, mert néhány vajákos elfelejtette a varázsigéit.

— Én is azt mondom — vetette közbe egy magas, sovány, borjúszemű ember, a Szelek mestere. — Talán nem vagyunk erőink birtokában? Talán nem növekszenek tovább a Liget fái, nem bontogatják lombjukat? Nem engedelmeskednek szavunknak az ég viharai? Ugyan miért féltenénk a varázslás művészetét, az emberi tudás legősibb kincsét?

— Nincs ember — mondta erre mély hangján a Hívó Szó mestere, egy sötét bőrű, nemes arcú ifjú —, nincs olyan ember vagy olyan hatalom, amely gúzsba köthetné a varázserőt, aki elfojthatná igéink hatását. Hiszen azok maguk a Teremtés igéi, s aki elnémíthatná őket, lerombolhatná az egész világot.