A mennydörgés végiggördült a Láthatatlan Egyetemen. A tetőre zúduló eső kiszörcsögött az esőcsatornaszájakon, bár a vízköpők élelmesebbjének egyike-másika sietve elmenekült, hogy menedéket leljen a zsindelyek labirintusában.

Messze alattuk, a Nagycsarnokban, egy szertartásos nyolcszög sarkaiban, összegyűlt Korongvilág nyolc leghatalmasabb varázslója. Az igazat megvallva, valószínűleg nem ők voltak valóban a leghatalmasabbak, ám egész bizonyosan jelentős túlélési készséggel bírtak, ami a mágia kifejezetten versenyszellemű világában gyakorlatilag ugyanazt jelentette. Minden nyolcadik szintű varázsló mögött ott tolongott vagy fél tucat hetedik szintű, kezét-lábát törve, hogy kitúrja, és a rangidős varázslóknak ki kellett fejleszteniük egy fürkésző attitűdöt, teszem azt az ágyukban esetlegesen megbújó skorpiók irányába. Egy ősi közmondás pompásan összefoglalja ezt: amikor a varázsló belefárad abba, hogy üvegcserepek után kutasson a vacsorájában, akkor az életet unta meg.

A legöregebb varázsló, Gréber Mölcs, az Ősi és Igazán Eredeti Bölcsek Töretlen Körének rendjéből, ránehezedett faragásokkal ékes botjára, és imigyen szóla:

— Ne lacafacázzon, Mállotviksz, gyötör a csúz!

Gáldor, aki csupán hatásszünetet tartott, ellenséges pillantást vetett rá.

— Jól van, akkor rövidre fogom…

— Nagyon helyes!

— Mindnyájan kutattunk útmutatás után a reggeli eseményeket illetőleg. Van-e közöttünk olyan, aki talált is?

A varázslók oldalvást egymásra sandítottak. Sehol, egy szakszervezeti konferencia jótékony célú, felebarátian önsegélyező estélyén kívül nem találunk oly sok kölcsönös bizalmatlanságot és gyanakvást, mint a rangidős mágusok gyülekezetében. Mindazonáltal a puszta tények azt mutatták, a nap eléggé rosszul sikerült. Az amúgy lelkesen felvilágosítással szolgáló démonok, akiket nagy hirtelen odarendeltek a Tömlöc Létsíkokból, behúzták fülük-farkuk, és elsompolyogtak a kérdések elől. A varázstükrök meghasadtak. A tarokk kártyákról rejtélyesen eltűntek a figurák. A kristálygömbökben csak homályos ködöt lehetett látni. Még a tealevelek is összebújtak a csésze alján és határozottan nem kívántak semerre se mozdulni — ez utóbbi módszert, mint léhaságot és szemlélődésre méltatlant, a varázslók normális körülmények között lenézték.