— Ismeretes, hogy ismered mind a múltat, mind az eljövendőt — szólt Gáldor egy kissé neheztelve, ugyanis a megkötés és idézés fohászát eléggé kedvelte, és már többször mondták neki, hogy nagyon jól is adja elő.

— ABSZOLÚT KORREKT.

— Akkor esetleg meg tudod nekünk mondani, hogy pontosan mi is történt ma reggel? — kérdezte Gáldor. Összeszedte magát és csengő hangon hozzátette. — Megparancsoltatik tenéked, hogy válaszolj híven és igazul Azimrothe által, T’chikel által és…

— RENDBEN, AZ ÁLLÁSPONTOD TÖKÉLETESEN VILÁGOS — mondta a Halál. — MI AZ PONTOSAN, AMIT MEG KÍVÁNSZ TUDNI? MEGLEHETŐSEN SOK MINDEN TÖRTÉNT MA REGGEL, TESZEM AZT EGYESEK MEGSZÜLETTEK, MÁSOK MEGHALTAK. AZ ÖSSZES FA NŐTT EGY KEVESET, A HULLÁMOK ÉRDEKES MINTÁKBA FODROZÓDTAK A TENGEREN…

— Úgy értem, az Oktávóval — vágott közbe Gáldor hűvös méltósággal.

— AZ? AZ CSAK A VALÓSÁG ÚJRABEÁLLÍTÁSA VOLT. ÚGY TUDOM, HOGY AZ OKTÁVÓ AGGÓDOTT, NEHOGY ELVESSZÉK A NYOLCADIK VARÁZSIGE. ÉPP LEESETT A KORONGRÓL UGYANIS.

— Várjunk csak, várjunk csak — vetette közbe Gáldor, miközben borostáit sercegtette. — Most arról a varázslatról beszélünk, ami Széltoló fejében lapul? Magas, vékony, kissé girhes fickó? Az aki…

— AMIT ÉVEK ÓTA HURCOL MINDENFELÉ, IGEN.

Gáldor összeráncolta a szemöldökét. Egy Változtató Varázs ugyancsak nagy erőfeszítést jelentett, ám miért? Mindenki tudja, hogy amikor egy varázsló meghal, minden ige kiszabadul a fejéből, akkor meg minek fáradni Széltoló megmentésével? A varázsige végül csak visszalebegne az Oktávóba!

— Van valami elképzelésed miért? — kérdezte gondolkodás nélkül, majd, mivel még időben eszébe jutott, kivel is cseveg, sietve hozzátette. — Yrriph és Kcharla által köteleztetel, hogy…

— BÁRCSAK VÉGRE FELHAGYNÁL EZZEL A BLABLÁVAL — mondta a Halál. — MINDÖSSZE ANNYIT TUDOK, HOGY MIND A NYOLC VARÁZSIGÉT EGYÜTT KELL KIMONDANI A KÖVETKEZŐ DISZNÓLESÉS ÉJJELÉN, KÜLÖNBEN A KORONG ELPUSZTUL.