Az egyetlen bútordarab a szobában egy sötét fából madár alakúra, na jó, valljuk be, valami szárnyas izé alakúra, amit talán jobb, ha nem nézünk meg közelebbről, faragott pulpitus volt, s azon egy könyv, amit súlyos lánc és számos lakat erősített az állványhoz.

Egy nagy, de nem különösebben imponáló könyv. Az Egyetem könyvtárában akadtak olyan könyvek, amiknek fedőlapját ritka drágakő és lenyűgöző faberakás ékítette, vagy amit sárkánybőrbe kötöttek. Ezt viszont csak ütöttkopott bőr borította, amiről azt szokták írni a könyvtári katalógusokban, hogy „kissé viseltes”, ám becsületesebb elismerni, hogy ez a könyv úgy nézett ki, mint amit nem csak viseltek, de amin valószínűleg ettek, ittak, aludtak, és nem kizárt, hogy még szörföztek is.

Fémkapcsok tartották csukva. Nem díszesek, csupán súlyosak — csakúgy mint a lánc, ami nem annyira hozzákapcsolta a könyvet az olvasópulthoz, mint inkább odapányvázta.

A kapcsok olyan ember munkáját dicsérték, akinek nagyon határozott célja volt, és aki élete jelentős részét valószínűleg elefántok betöréséhez használatos béklyók tökéletesítésével töltötte.

A levegő sűrűsödött és kavargott. A könyv lapjai szörnyűséges, előre megfontolt módon zizegni kezdtek és kék fény ömlött ki közülük. A szoba csöndje feszültséggel vala terhes, mint amikor egy kéz lassan ökölbe szorul.

Fél tucat hálóinges varázsló kukucskált be egymást váltva az ajtó rácsos kémlelőnyílásán keresztül. Nincs az a varázsló, aki képes lenne aludni, amikor ilyesmi történik — a létrejövő nyers mágia úgy áradt szét az egyetemen, mint a dagály.

— Jól van — mondta egy hang. — Mi folyik itt? És engem miért nem hívott senki?

Gáldor Mállotviksz, az Ezüstcsillag Rendjének Legfelsőbb Nagymestere, a Szent Bot Birodalmi Ura, Nyolcadik Szintű Ipszisszimusz és a Láthatatlan Egyetem 304-ik rektora impozáns látványt nyújtott veres, kézi hímzésű, misztikus rúnákkal ékes hálóinge, hosszú, bojtban végződő hálósipkája és a kezében szorongatott Incifinci Szundi Vili gyertyatartó ellenére is. Csupán a papucsán fityegő bolyhos pomponok rontották le valamelyest az összhatást.