— Maga a leány is félig boszorka már. Lehetséges, hogy az anyja küldte őt véled találkozni. Az is lehet, hogy ő tárta ki a könyvet annál a bizonyos oldalnál. Az az asszony másféle erőket szolgál, mint én; nem tudom, mi a szándéka, de azt tudom, hogy ellenedre tör. Kóbor, figyelmezz reám. Sohasem jutott még eszedbe, hogy a veszély ugyanúgy veszi körül az erőt, mint árnyék a fényt? A varázslás nem afféle játék, amit szórakozásból vagy dicsőségszerzés gyanánt űzünk. Gondold meg: bűvös mesterségünk minden szava, minden cselekedete jó avagy gonosz célra fordítható. Mielőtt megszólalsz vagy cselekszel, tudd hogy milyen árat kell fizetned érte.

Szégyentől vezettetve Kóbor imigyen kiáltott:

— Honnan tudhatnék ezekről, ha nem tanítasz nekem semmit? Amióta nálad élek, nem tettem semmit, nem láttam semmit…

— Most akkor láttál valamit — felelt a mágus. — Az ajtónál, a sötétben, amikor beléptem.

Kóbor mélyen hallgatott.

Oromon letérdelt, tüzet rakott és meggyújtotta, mert a házban hideg volt. Majd, még mindig térden állva, csöndes hangján így szólott:

— Kóbor, ifjú sólyommadaram, nem kényszerítlek én sem magam mellé, sem a szolgálatomra. Nem te jöttél hozzám, hanem én tehozzád. Igen fiatal vagy még, hogy helyesen válassz, de helyetted nem dönthetek. Ha kívánod, elküldelek Kútfő szigetére, ott mindenféle mágikus tudományt oktatnak. Bármilyen mesterségbe kezdesz is, meg fogod tanulni, mert nagy a te hatalmad. Nagyobb még a büszkeségednél is, remélem. Szívesen itt marasztalnálak, mert bennem megvan, ami belőled hiányzik, de akaratod ellenére nem tartalak vissza. Válassz hát Re Albi és Kútfő szigete között.

Kóbor némán, megrendülten állt. Megszerette ezt az embert, Oromont, ki őt egyetlen érintéssel meggyógyította, s akiben nem lakozott iránta harag. Szerette őt, s erre csak most döbbent rá.