Az irodában hat férfi vette körül L. M. íróasztalát.

— Zárjátok be az ajtót, vágjátok el a telefonzsinórokat! — rendelkezett L. M.

— Hajnali három óra van — tiltakozott Barney. — Képtelenség, hogy kihallgassanak minket!

— Ha a bankok szagot kapnak, tönkrementem egész életemre, sőt lehet, hogy tovább. Zsinórokat elvágni!

— Bízzátok rám! — mondta Amory Blestead. Felállt, szigetelt nyelű csavarhúzót vett elő a zsebéből. Ő volt a Climactic Filmstúdió műszaki osztályának a vezetője. — Végre megoldódott a rejtély. Idestova egy éve javítgatják a fiaim ezeket az elvágott drótokat, hetente átlag kétszer.

Amory keze sebesen járt. Egykettőre leszerelte az elosztódobozok tetejét, kikötötte a hét telefont, a házi telefont, a zártláncú tévét és a magnetofonos üzenetrögzítőt. L. M. Greenspan le nem vette róla a szemét, s egy szót se szólt, amíg személyesen meg nem győződött róla, hogy mind a tíz vezeték szabadon fityeg.

— Halljam — bökött az ujjával Barney Hendrickson felé.

— Úgy néz ki, L. M., hogy végre minden kerek. A vremeatron valamennyi lényeges részegységét beépítettük a Szörnyfi és Rémlány házassága díszleteibe, úgyhogy ennek a filmnek a büdzséje fedezte a költségeket. Még meg is takarítottunk valamennyit, mert a prof gépei kevesebbe kerültek, mint a szokványos kellékek…

— Maradj a tárgynál!

— Jó. Szóval ma délután, akarom mondani, tegnap délután vettük fel a szörnyfilm utolsó laboratóriumi jeleneteit, utána elkaptunk néhány díszletezőt, és túlórában kirámoltuk az egész gépparkot. Mihelyt a melósok leléptek, mi hatan felszereltük az egészet egy katonai teherkocsi platójára. A kocsi a Brooklyni őrvezető díszleteiből maradt itt. A prof felélesztette, és kipróbálta a rendszert. Akármikor indulhatunk.