— Nem tetszik a teherkocsidolog. Hiányozni fog a leltárból.

— Nem fog hiányozni, L. M., mindenre ügyeltünk. Eredetileg állami fölösleg volt, és különben is selejtezés előtt állt. A szokásos, teljesen törvényes csatornákon keresztül adtuk el, ráadásul Tex vette meg. Mondom: teljesen tiszták vagyunk.

— Tex, Tex… ki az a Tex? És egyáltalán, kik ezek itt? — kérdezte L. M. panaszosan, és bizalmatlan pillantásokat vetett a társaság tagjaira. — Azt hiszem, szóltam, hogy ezt az egész ügyet tartsd szűk körben.

— Ennél szűkebb körben már nem is tarthatnánk. Én vagyok benne, a professzor, őt te is ismered, aztán saját műszaki főnököd, Blestead, aki harminc éve dolgozik neked…

— Jó, jó, tudom… és mi van azzal a hárommal? — L. M. két sötét, hallgatag alak felé intett az ujjával, akik Lewis farmert és bőrdzsekit viseltek. Mellettük magas, ideges, vörösesszőke férfi ült. Barney bemutatta őket.

— Az a kettő ott Tex Antonelli és Dallas Levy, mindketten kaszkadőrök…

— Kaszkadőrök! Miféle mutatványnál akarod két hamisított műcowboyjal helyettesíttetni magadat?

— Ha volnál szíves lehiggadni, L. M.! Segítségre van szükségünk ehhez a munkához, megbízható emberekre, akik tartják a szájukat, és zűr esetén is feltalálják magukat. Dallas a zöldsapkásoknál szolgált. Mielőtt belépett volna hozzánk, rodeókon dolgozott. Tex is tizenhárom évet töltött a haditengerészetnél, a kézitusa oktatója volt.

— És a harmadik pofa?

— Ő dr. Jens Lyn a California Egyetemről, filológus. — A hosszúra nőtt ember idegesen felállt, és kapkodva meghajolt az asztal felé. — Germán vagy hasonló nyelvekre specializálódott, ő lesz a tolmácsunk.