– Úgy gondolom, sehol sem voltam, nem voltam egyéb, csupán egy elképzelés a város agyában, amely arra vár, hogy megteremtessék, olyanná, amilyen vagyok.

Alvin mellett egy alacsony dívány villant fel, sűrűsödött valóságossá. Leült rá, s várta, hogy Jeserac folytassa.

— Ebben persze igazad van — felelte Jeserac. — De ez csak a válasz egyik, s hozzá igen kicsi része. Eddig te csak veled egykorú gyerekekkel találkoztál, akik nem tudták az igazságot. Ők hamarosan emlékezni fognak, de te nem, így hát fel kell téged készítenünk arra, hogy szembenézhess a tényekkel.

Az emberiség, Alvin, több mint ezermillió esztendeje ebben a városban él. A Galaktikus Birodalom bukása, s a Támadóknak a csillagokba való visszatérése óta, ez a mi világunk. Diaspar falain kívül nincs egyéb, csak az a sivatag, amelyről legendáink szólnak.

Primitív őseinkről nagyon keveset tudunk, de annyi bizonyos, hogy nagyon rövid életű lények voltak, s hogy, bármilyen furcsának hangzik is, a memóriaegységek vagy az anyagorganizátorok segítsége nélkül is képesek voltak szaporodni. Az egyes emberi lények kulcsmintázatait, egy bonyolult és látszólag irányíthatatlan folyamatban, a testen belül ténylegesen létrehozott mikroszkopikus sejtstruktúrák őrizték meg. Ha érdekel a dolog, a biológusoktól többet is megtudhatsz róla, ámbár a módszernek nincs különösebb fontossága, hiszen azzal már a történelem hajnalán felhagytak.

Az emberi lényt, mint minden más tárgyat, a struktúrája, vagyis a mintázata határozza meg. Az ember mintázata, s még inkább az emberi elmét jellemző mintázat hihetetlenül bonyolult. Ennek ellenére a Természet ezt a mintázatot egy rendkívül kicsiny, szabad szemmel nem látható sejtbe tudta besűríteni.

Amit a Természet meg tud tenni, azt a maga módján az Ember is képes megtenni. Hogy e feladat megoldása mennyi időbe telt, nem tudjuk, talán egymillió évbe, de mit számít ez? Á végén az őseink megtanulták elemezni és elraktározni mindazt az információt, amely egy specifikus emberi lényt meghatároz, s ezeknek az információknak felhasználásával újrateremteni az eredetit, ugyanúgy, mint ahogy az imént te ezt a díványt megteremtetted.