Az efféle dolgok, tudom, érdekelnek téged, Alvin, de sajnos, pontosan nem tudom megmondani neked, hogyan csinálták. Az információk 20 elraktározási módjának nincs különösebb jelentősége, csak maguknak az információknak. Ezeknek formája lehet papírra írott szó, változó magnetikus tér vagy elektromos töltésmintázat. Az emberek mindezeket a raktározási módokat és még sok másfélét is felhasználtak. Elég az hozzá, hogy réges-rég rájöttek arra, hogyan raktározzák el önmagukat, vagy pontosabban azokat a testetlen mintázatokat, amelyekből újra életre hívhatók.

Mindezt már eddig is tudtad. Ezen a módon az őseink gyakorlatilag halhatatlanságot adományoztak nekünk, de ugyanakkor a halál megszüntetéséből eredő problémákat is kikerülték. Ezer esztendő egy testben, mindenkinek elég hosszú idő, akkorra már az agyában túlságosan összezsúfolódnak az emlékek, már csak nyugalomra vagy újbóli születésre áhítozik.

Jómagam, Alvin, nemsokára felkészülök rá, hogy elhagyjam ezt az életet. Visszaforgatom emlékeimet, rendbe teszem őket, kitörlöm mindazt, amit nem akarok megőrizni. Aztán bemegyek a Teremtés Csarnokába, de egy olyan ajtón, amelyet te még sohasem láttál. Ez az öreg test akkor majd megszűnik létezni, s ugyanígy az öntudat is. Jeseracból semmi más nem marad, csak az elektronoknak egy kristály szívébe fagyott halmazata.

Aludni fogok, Alvin, álomtalanul. Aztán egy napon, talán százezer esztendő múlva, felébredek egy új testben, megismerkedem azokkal, akiket gyámjaimnak szemeltek ki. Ők majd ugyanúgy vigyáznak rám, ahogy Eriston és Etania terád, mert eleinte mit se fogok tudni Diasparról, s arra sem emlékszem majd, hogy mi voltam korábban. De ezek az emlékek lassanként visszatérnek, csecsemőkorom végén, s ezekre építve haladok előre új életciklusomban.