Ez a mi életünk arculata, Alvin. Mindannyian sokszor, nagyon sokszor itt voltunk már korábban is, jóllehet a nemlét időszakai látszólag véletlen törvények szerint váltakoznak, s így ez a jelenlegi lakosság sohasem fogja megismételni önmagát. Az új Jeseracnak új, más baráti és érdeklődési köre lesz, de a régi Jeserac, amennyit meg akarok őrizni belőle, továbbra is létezni fog.

Ez azonban még nem minden. Minden adott pillanatban, Alvin, Diaspar polgárainak csupán egy századrésze él, és járkál az utcákon. A túlnyomó többség a memóriatárolókban szendereg, a jelre vár, amely újból a létezés állapotába hívja vissza, így hát nekünk megadatott a folytonosság, amely egyben változás, a halhatatlanság, amely azonban nem egy helyben topogás.

Tudom, most min töprengsz, Alvin. Azt szeretnéd tudni, te mikor idézheted majd fel korábbi életed emlékeit, ahogyan azt a társaid máris teszik.

Neked nem lesznek ilyen emlékeid, mert te Kiválasztott vagy. Megpróbáltuk elleplezni előled ezt az igazságot, ameddig lehetett, hogy semmiféle árnyék ne boruljon gyermekkorodra, bár azt hiszem, az igazságot részben már sejtetted. Mi magunk is csak öt évvel ezelőtt kezdtük gyanítani, de most már nincs semmi kétség.

Te, Alvin, olyasmi vagy, ami Diasparban a város alapítása óta csak nagyon ritkán fordult elő. Lehet, hogy az egész időn át a memóriatárolókban aludtál, de az is lehet, hogy csak húsz évvel ezelőtt jöttél világra, valamilyen véletlen permutáció következtében. Lehet, hogy a város alapítói eleve elterveztek, de az is lehet, hogy a mi időnk valamilyen szándéktalan véletlene vagy.

Mindezt nem tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy te, Alvin, fajunkban az egyetlen ember vagy, aki még nem élt korábban. Szó szerinti értelemben véve, legalább tízmillió esztendő óta te vagy az első gyerek, aki a Földön született.