Jeserac nem sokat tudott segíteni, bár szolgálatkészebb volt, mint ahogy azt Alvin várta. Hosszú tanári pályája során már számtalan efféle kérdést tettek fel neki, s úgy vélekedett, még egy olyan Kiválasztott, mint Alvin, sem okozhat neki meglepetést, vethet fel olyan problémát, amelyet ne tudna megoldani.

Igaz, Alvin viselkedésében kisebb különcségek nyilvánultak meg, s ezeket előbb-utóbb ki kell gyomlálni. Nem vett részt oly szívvel-lélekkel a város hihetetlenül gondosan szabályozott társadalmi életében vagy társainak fantáziavilágában, mint ahogy kellett volna. A gondolati mélységek iránt nem mutatott érdeklődést, bár ez az ő korában még aligha volt meglepő. Ennél feltűnőbb volt szeszélyes szerelmi élete. Bár még legalább egy évszázadig nem lehetett elvárni tőle, hogy bármilyen, viszonylag tartós kapcsolatot alakítson ki, de szerelmi kalandjai máris rövidségükről voltak híresek. Hevesek voltak, amíg tartottak, de néhány hétnél egyik sem tartott tovább. Alvin, úgy látszott, egyszerre csak egy dologgal tud elmerülten foglalkozni. Időnként teljes odaadással részt vett társai erotikus játékaiban, vagy néhány napra eltűnt szíve választottjával. De ha egyszer elszállt a hangulata, hosszú időn át a legcsekélyebb érdeklődést se mutatta aziránt, aminek az ő korában az egyik fő elfoglaltságnak kellett volna lennie. Ez valószínűleg neki is rossz volt, de még inkább cserbenhagyott szerelmének, aki ilyenkor elkeseredve bolyongott ide-oda a városban, s csupán szokatlanul hosszú idő után talált másutt vigaszra. Alystra, ahogyan erre Jeserac fölfigyelt, most érkezett el ehhez a boldogtalan állapothoz.