— Lehet! — üvöltötte.

— Ó, te vagy az — folytatta megszelídült hangon. Felállt karosszékéből, és kiegyenesítve hatalmas termetét, medveszorításával átölelt. Még ma is látom őt, szürke hajával és szemöldökével, szénfekete szemével és mellényén szétterülő, dús ében-szakállával.

Egy félénk „Jó napot, Bournat úr” hallatán megfordultam. A vézna Ménard ott állt asztalánál, algebrai jelekkel telefirkált papírjai előtt. Ménard szemüveges emberke volt, kis kecskeszakál al és hatalmas, ráncos homlokkal. E jelentéktelen külső egy tizenkét nyelvet beszélő embert takart, aki fejből elképesztő gyököket vont, és akinek a matematika és a fizika legmerészebb spekulációi is oly ismerősek voltak, mint nekem Bordeaux környékének alsó miocén rétegei. Ilyen tekintetben nagybátyám, ez a csodálatra méltó megfigyelő és kísérletező, a bokájáig sem ért fel, ketten együtt alkották az egész csillagászat és a nukleáris fizika agytrösztjét.

Írógépkattogás terelte figyelmemet egy másik sarok felé.

— Igaz — szólalt meg nagybátyám. — Elfelejtettelek bemutatni.

Kisasszony, ez itt Jean unokaöcsém, egy semmirekel ő, aki még egy összeadást sem tud pontosan elvégezni. A család szégyene!

— Nem én vagyok az egyetlen — tiltakoztam. — Paul sem különb nálam!

— Ez igaz — ismerte be. — Ha elgondolom, hogy az apjuk csak úgy játszadozott az integrálokkal! Hanyatlik a fajtánk! De végül is ne tagadjuk le azt sem, amit tudnak. Jean kitűnő geológus lesz, és azt hiszem, Paul is ért valamit az asszírokhoz.

— A hindukhoz, bácsikám, a hindukhoz!

— Egykutya! Jean, ez itt Martine Sauvage, asszisztensnőnk, Michel húga.

— Örvendek — nyújtotta kezét a lány.

Kissé káprázott a szemem. Azt vártam, hogy egy szemüveges, hegyes orrú laboratóriumi patkányt találok itt. Ehelyett azonban egy görög szoborhoz hasonló, erős termetű lány ál t előttem, hosszú és olyan fekete hajjal, mint amilyen szőke volt a bátyjáé, talán kissé alacsony homlokkal, de pompás zöldesszürke szempárral; szabályos arca kétségbeejtett tökéletességével. Nem lehetett azt ál ítani, hogy csinos. Kifejezetten szép volt, szebb minden nőnél, akit valaha is láttam.