— Semmiféle planetáris kisugárzás nem veszélyes a mi hajónkra, hiszen kozmikus védelme van. Vajon nem azért küldtek-e bennünket, hogy kiderítsük, mi történt itt? Mit válaszol majd a Föld a Nagy Gyűrűnek? Az még nagyon kevés, hogy megállapítunk egy tényt, e tényt meg is kell magyarázni. Bocsássanak meg nekem ezért az iskolás gondolkodásért! — mondotta Erg Noor, és hangjának jól ismert fémes csengésébe gúny vegyült. — Vajon kitérhetünk-e közvetlen kötelességünk elől?…

— A felső atmoszférarétegek hőmérséklete normális! — kiáltott fel örömmel Nisa.

Erg Noor elmosolyodott, majd óvatosan, fordulatról fordulatra csökkentve a csillaghajó spirális futását, ereszkedett mind mélyebbre a bolygó felszíne felé. A Zirda valamivel kisebb volt a Földnél, ezért az alacsonyabb repülésnél nem volt szükség nagy sebességre. Az asztronómusok a geológussal együtt összevetették a bolygó térképeit a Tantra optikai műszereinek megfigyeléseivel. A szárazföld pontosan olyan körvonalakat mutatott, mint a térképeken, a tengerek a nap vörös fényében békésen csillogtak. Nem változtatták meg alakjukat a hegygerincek sem, amelyeket a szakemberek korábbi képekről ismertek: de a bolygó hallgatott.

Az űrhajó személyzetének tagjai harmincöt óra hosszat nem hagyták el megfigyelőhelyüket.

Az atmoszféra összetétele, a vörös égitest kisugárzása teljesen egyezett a Zirdára vonatkozó korábbi adatokkal. Erg Noor felütötte a Zirdáról írt kézikönyvet, és kikereste azt a részt, amely a sztratoszférájának adatait tüntette fel. Az ionizáció a szokásosnál nagyobbnak bizonyult. Homályos és riasztó sejtelem érlelődött Noor agyában.

Az ereszkedő csigavonal hatodik fordulóján már kirajzolódtak a nagy városok körvonalai is. Ámde a csillaghajó vevőkészülékei még mindig nem fogtak fel egyetlen jeladást sem.

Ekkor Nisa Critet felváltották; evett néhány falatot, és el is szunnyadt egy kicsit. Ő úgy érezte, hogy csupán néhány percet aludt. A csillaghajó a Zirda éjszakába fordult része fölött a földi repülőgép sebességével haladt. Odalent városoknak, gyáraknak, kikötőknek kellett elterülniük. A lenti koromsötétségen egyetlen fénysugár sem hatolt át, bármennyire figyelték is a nagy teljesítőképességű optikai sztereóteleszkópokat. A csillaghajó dobhártyát repesztő robajjal hatolt át az atmoszférán, s ennek a robajnak sok kilométerre el kellett hallatszania.