Nisa nem először látta Erg Noort a vezérlőasztal mellett, felelősségteljes művelet közben. Noor arca zárkózott, kemény lett ilyenkor, de mozdulatai most is gyorsak, pontosak voltak. A leány Erg Noort legendás hősnek látta.

A Tantra újabb reménytelen kört írt le a Zirda körül, ezúttal azonban egyik sarktól a másikig. Itt-ott, különösen a középső szélességi körökön csupasz földsávok tűntek fel. Ezeken a helyeken sárga köd lebegett a levegőben, a ködön víztajtékként világítottak a vörös homok szélcsapzotta óriási hullámos sorai.

Rajta túl ismét gyászos fekete mákszőnyeg nyúlt a messzeségbe. A mák az egyetlen növény, amely bírja a radioaktivitást, vagy amely a radioaktivitás hatása alatt is életképes fajtát tenyészt ki.

Minden világossá vált.

Valahol a romok között megkeresni azt az anamezonkészletet, amelyet a másik világból érkezett vendégek számára a Nagy Gyűrű javaslatára előkészítettek (a Zirdának még nem volt csillaghajója, csak bolygóközi űrhajója), nemcsak reménytelen, hanem veszélyes dolog lett volna. A Tantra hozzálátott, hogy lassan-lassan megrövidítse a spirális röppályát, s a bolygótól távolodva ellenkező irányban induljon el. Amikor elérte a másodpercenkénti tizenhét kilométer sebességet az ion-triggeres, azaz planetáris motorokkal, amelyeket a bolygóközi repülésekhez, valamint a leszállásokhoz használtak, a csillaghajó elhagyta a kihalt bolygót. Megindult egy lakatlan, csupán jelzésekből ismert rendszer felé, ahová több bombában világítótornyokat dobtak ki, és ahol az Algrábnak kellett várni őket. Bekapcsolták az aname-zonmotorokat. Ezeknek gigászi ereje ötvenkét óra alatt felgyorsította a hajót a megszokott, óránként 900 millió kilométeres sebességére. A találkozó helyéig még tizenöt hónapi útjnk volt, ami a hajó sebességtől függő időszámítása szerint tizenegy hónapnak felelt meg.