A leány felállt, gondosan összerakta a tájékoztató lapokat, kioltotta a fényt, csupán egy halványzöld lámpát hagyott égve, a műszertábla és az órák mellett. A csillaghajó simán, nyugodtan haladt a teljesen üres térben, óriási körpályán. A vörös hajú asztronavigátor nesztelenül elfoglalta helyét a hatalmas hajó „agyközpontjában”. A műszerek bizonyos dallamra voltak beállítva, s most is a megszokott módon, halkan zümmögték ezt a dallamot; a legkisebb rendellenesség is azonnal hamis hangot adott volna. A halk melódia azonban meghitten, ismerősen áradt. Olykor-olykor halk ütések hangzottak fel, mintha egy-egy gong szólalt volna meg; ilyenkor a planetáris segédmotor kapcsolódott be, hogy a görbe szerint irányítsa a Tantra futását. A félelmetes anamezonmotorok némák voltak. A hosszú éjszaka nyugalma uralkodott az álmos csillaghajón, mintha semmiféle komolyabb veszély nem leskelődne a hajóra és utasaira. Most… most hangzik fel a régen várt hívójel a vevőkészülék hangszórójában… és a két hajó, az Algráb meg a Tantra rögtön fékezni kezdi mérhetetlenül gyors repülését, közelebb hozza egymáshoz párhuzamosan haladó röppályáját, majd pedig összeigazítja sebességét, és szinte egymáshoz simul. A széles csőfolyosó egyesíti a két űrhajó kis világát, s a Tantra újra visszaszerzi gigászi erejét. De a csillaghajó nem kapta meg a várvavárt jelzést.

Nisa lelkében nyugalom honolt: a leány hitt vezetőjében. Az ötesztendős utat nem találta sem hosszúnak, sem fárasztónak. Különösen azután nem, hogy szívében feltámadt a szerelem… De a lebilincselően érdekes megfigyelések, az elektronikus hangszalagra vett könyvek, a zene és a filmek már korábban is lehetővé tették számára, hogy szakadatlanul gyarapítsa ismereteit, s ne érezze oly erősen a szép Föld hiányát, amely most porszemként vész el valahol a végtelen sötétség mélyén. Útitársai rendkívül nagy tudású emberek, és amikor idegeiket már kifárasztották a benyomások, a megfeszített munka, akkor a hosszú álom segített rajtuk; ilyenkor hipnotikus rezgéssel hosszabbították meg az álom idejét; az idő úgy suhant el, mintha nem is éltek volna.