De ezt a szükség is így kívánta, nem csak a szépérzék. Túl kevés ember volt ahhoz, hogy szemmel tudjon tartani több ezer évet.

— Valahogy az a benyomásom — mondta Everard lassan — hogy ez nem egyszerű extratemporális interferencia-korrekció.

— Valóban nem — mondta Sandoval keményen. — Amikor jelentettem, hogy mire bukkantam, a Yuan miliő-iroda alapos nyomozásba kezdett. Nem volt időutazó keze a dologban. Kublaj kán teljesen magától találta ki az egészet. Lehet, hogy inspirálták Marco Polo velencei és arab tengeri beszámolói, de ez rendes történelem, még ha Marco könyve nem is tesz említést ilyesmiről.

— A kínaiaknak is megvoltak a maguk hajózási hagyományai — mondta Everard. — A dolog teljesen természetesnek látszik. Hol kerülök én be a képbe?

Meggyújtotta a pipáját és mélyet szippantott. Sandoval még mindig nem válaszolt, ezért megkérdezte:

— Hogyan bukkantál rá arra az expedícióra? Nem Navajo-föld volt, ugye?

— A fenébe, és nem vagyok köteles csak a saját törzsemet tanulmányozni — felelte Sandoval. — Így is túl kevés amerikai indián van az Őrjáratban, és a többi néppel is törődni kell. Mostanában az athabasca népvándorlásokat tanulmányozom. — Keith Denisonhoz hasonlóan ő is etnikai Specialista volt, olyan népeket vizsgált, amelyeknek nem volt történetírásuk, hogy az Őrjárat pontosan tudja, milyen eseményeket vigyáz.

— A Vízesések keleti lejtőjén dolgoztam, a Kráter-tó közelében — folytatta. — Ez lutuami föld, de okom van azt hinni, hogy egy athabasca törzs, amelynek elveszettem a nyomát, erre fog áthaladni. A helybéliek valami rejtélyes idegenekről beszéltek, akik északról érkeztek. Odamentem, hogy megnézzem, és ott volt az expedíció: mongolok lovakkal. Visszakövettem a nyomaikat, és megtaláltam a táborukat a Chehalis folyó torkolatánál, ahol néhány további mongol segített a kínai tengerészeknek őrizni a hajókat. Mint az őrült ugrottam vissza haza, és jelentettem. Everard leült és a másikra nézett.