— Mennyire alapos vizsgálatot csináltak a kínai oldalon? — kérdezte. — Teljesen biztos vagy benne, hogy nincs extratemporális interferencia? Ez is lehet valami olyan melléfogás, aminek a következményei évtizedekig rejtve maradnak.

— Én is gondoltam erre, amikor megkaptam a megbízást — bólintott Sandoval. — Még el is mentem közvetlenül a Yuan-miliő központjába, Khan Baligh-ba — másnéven Cambaluc-ba, vagy Pekingbe. Ők azt mondták, hogy visszaellenőrizték Dzsingisz idejéig, térben pedig Indonéziáig, és minden teljesen rendben volt, mint a norvégokkal, meg a Vinlandjukkal. Egyszerűen nem kapott akkora publicitást. Amennyire a kínai udvar hídja, egy expedíció kiment és nem tért vissza soha, Kublaj pedig úgy döntött, hogy nem éri meg még egyet küldeni. A feljegyzések ott vannak a császári irattárban, de elpusztulnak a Ming-felkelés alatt, ami kiűzi a mongolokat. A történetírás egyszerűen megfeledkezett erről az esetről.

De Everard még mindig nem nyugodott meg. Különben szerette az ilyesfajta munkákat, de itt valami bűzlött.

— Nyilvánvaló — mondta — hogy az expedíciót valami katasztrófa érte. Meg kell tudnunk, mi volt ez. De miért kell Független ügynök ahhoz, hogy kikémleld őket?

Sandoval visszafordult az ablaktól. Everard agyán megint átfutott, hogy milyen kevéssé tartozik ide a Navajo. 1930-ban született, harcolt Koreában, és a katonaság alatt végezte el az egyetemet, mielőtt az Őrjárat beszippantotta, de valahogy mégsem egészen illett bele a huszadik századba.

De beleillik valamelyikünk is? Egy olyan ember, akinek valódi gyökerei vannak, elviselheti, hogy tudja, milyen sorsa lesz a saját népének?

— De nekem nem kémkednem kell! — kiáltott fel Sandoval. — Amikor leadtam a jelentést, a parancsom egyenesen egy danelli főhadiszállásról jött vissza. Semmi magyarázat, semmi kifogás, csak a puszta parancs: megrendezni azt a katasztrófát. Ki kell javítanom a történelmet.