Az Úr Ezerkétszáznyolcvanadik évében:

Kublaj kán uralma számos szélességi és hosszúsági fokra kiterjedt. Világuralomról álmodott, és udvarában megbecsült volt minden vendég, aki friss tudást, új filozófiát hozott magával. Egy fiatal velencei kereskedő, Marco Polo különösen nagy kedvence lett. De nem minden nép kívánt magának mongol királyt. Forradalmi titkos társaságok burjánzottak a Katáj név alatt összefércelt számos meghódított birodalomban. Japán, aminek trónja mögött a hatalmas Hojo család állt, már visszavert egy inváziót. A mongolok sem voltak egységesek, csak elméletben. Az orosz hercegek az Arany Horda adószedői lettek, Abaka kán pedig Bagdadban székelt.

Máshol egy rejtélyes Abbasid Kalifátus lelt menedéket Kairóban, Delhi a Rabszolga-dinasztia uralma alatt állt, III. Miklós volt a pápa, Itáliát a guelfek és ghibellinek torzsalkodása osztotta meg, Habsburg Rudolf volt a német császár, Merész Fülöp volt Franciaország királya, Nyakigláb Edward uralta Angliát. Kortársaik közt volt Dante, Joannes Duns Scotus, Roger Bacon és Versfaragó Thomas.

Észak-Amerikában pedig Manse Everard és John Sandoval néztek le lóhátról egy hosszú dombon.

— Először a múlt héten láttam őket — mondta a navajo. — Azóta sokat jöhettek. Ilyen tempó mellett hónapokon belül Mexikóban lesznek.

— Mongol mérték szerint — mondta Everard — kényelmesen mennek.

Felemelte messzelátóját. A környező táj teljes áprilisi díszében pompázott. Még a legmagasabb és legvénebb fák is üde zöld hajtásokkal rukkoltak ki. Fenyők zúgtak a hegyoldalból hűvösen lerohanó, olvadt hószagú szélben, az égen madarak vonultak hazafelé akkora csapatokban, hogy a napot is elhomályosíthatták volna. A Vízesés vidékének csúcsai mintha úsztak volna a nyugati égen, kékesfehéren, távolian és szentségesen. Kelet felé a hegyek lába erdősávokon, majd mezőkön keresztül ment át a völgybe, a horizonton túl pedig ott voltak a bölénycsordák patái alatt dübörgő végtelen prérik.