A mongol főnök kezdett beszélni. Nem tudta hangját olyan simára fogni, mint kínai titkára. Volt benne valami ösztönös berzenkedés: hogy meri egy idegen másképp megszólítani Kha kán emberét, mint hason csúszva? De szavai udvariasak maradtak:

— Most pedig hadd adják elő vendégeink a királyuk ügyét. Először is, mi néven nevezzük őt?

— A nevét nem lehet kimondani — mondta Everard. — Birodalmáról csak a leghalványabb szóbeszédeket hallhattad. Megítélheted hatalma nagyságát abból, Noyon, hogy csak minket kettőnket kellett ilyen messzire küldenie, és hogy fejenként csak egy lóra volt szükségünk.

Toktai morgott egyet.

— Szépek a lovaitok, bár nem tudom, hogyan boldogulnának a sztyeppéken. Sokáig tartott, míg ide értetek?

— Alig egy napig, Noyon. Megvannak a magunk módszerei.

Everard a dzsekije alá nyúlt, és elővett két apró ajándékcsomagot.

— Urunk megkért minket, hogy adjuk át a katáji vezetőknek ezeket az apró figyelmességeket.

Míg amazok a papírt bontogatták, Sandoval odahajolt Everardhoz, és angolul odasziszegte neki:

— Nézd, milyen arcot vágnak, Manse. Ráfaragtunk.

— Hogyhogy?

— A fényes celofán lenyűgözhet egy olyan barbárt, mint Toktai. De nézd Lit. Az ő civilizációja már akkor kalligrafikus írást használt, amikor mi még kékre mázoltuk magunkat. Most meglehet a véleménye az ízlésünkről.

Everard szinte láthatatlanul megvonta a vállát.

— És igaza is van, nem?

Susmogásuk nem kerülte el a másik kettő figyelmét. Toktai kemény pillantást vetett rájuk, de aztán visszatért ajándékához: egy zseblámpához, amelynek működését meg kellett mutatni és el kellett magyarázni. A főnök először félt tőle, még egy imát is elmormolt, de aztán eszébe jutott, hogy egy mongol nem ijedhet meg semmitől a villámláson kívül. Összeszedte magát, és nemsokára úgy örvendezett rajta, mint egy gyerek. Egy Li-féle konfuciánus tudósnak egy könyv tűnt a legmegfelelőbb ajándéknak: az Ember Családja-sorozat, amelynek változatossága és idegen ábrázolási technikája bízvást hatással lehetett rá. A tudós túláradóan megköszönte, de nem látszott rajta, hogy különösebben le lenne nyűgözve. A Járőrök hamar megtanulják, hogy kifinomultság a technikai fejlettség minden fokán létezik.