— Van vagyonom. — A nő elhessegette a kérdést. Előrehajolt, ragyogó szeme a férfi minden részletét szemügyre vette. — Beszéljen magáról! Információra lesz szükségem. Hol szerezte ezt a harci kiképzést, amit említett?

— A tengerészgyalogosoknál. Okinawában állomásoztam, érdekelt a karate, és eljártam egy dojóba. — Kalimpáló szívvel, kábulatában szinte észre sem vette, hogy a nő kiszedi belőle egész élete történetét: ifjúkori elfoglaltságát, erdőjárást, vadászatot és halászatot; nyughatatlanságot, ami tizenhét éves korában a besorozással végződött; a megvilágosító megdöbbenést más földek, más népek, a világ láttán, mely tágasabbnak bizonyult, mint képzelte; a tanulásvágy megszületését. — Rengeteget olvastam a szolgálat alatt. Aztán, amikor visszatértem az Államokba, a megtakarított pénzemből egyetemre mentem; az antropológia mellett döntöttem. Az itteni egyetemen tetszett az intézet, hát itt maradtam… Nagy igyekezettel megszereztem a tanári diplomámat. Később a bölcsészdoktorit. Jó élet volt. Szeretem a primitív népeket. Nem olyan regényesek, megvannak a saját bajaik, legalább olyan súlyosak, mint a mieink, mégis van ott valami, amit mi már elvesztettünk.

— Ezek szerint utazott?

— Tettem néhány helyszíni kirándulást olyan helyekre, mint Yucatán. Ezen a nyáron akartunk visszamenni. Gondolom, ennek lőttek. Még ha kikecmergek is időben a pácból, valószínűleg nem szívesen látnak majd a környéken ezentúl. Nos, majd találok egy másik helyet.

— Minden bizonnyal.

Storm Darroway egy hiúz óvatosságával pillantott körül. Az őrök kevésbé unatkoztak, mint általában: őt bámulták; de hallótávolságon kívül voltak, ha halkan beszélt.

— Figyeljen, Malcolm Lockridge! — mondta. — Nézzen rám!

Örömmel, gondolta Malcolm. Bizsergett a gerince.

— Megbízást fogok adni Ellsworth-nak a maga védelmére — mondta. — Utasítom, hogy ne törődjön a költségekkel. Ha bűnösnek mondják ki, fellebbez. De nem hiszem, hogy erre sor kerül.