— Megtalálta a nukleáris töltést?

— Igen, de rossz.

— Rendben van, Tracy. Csinálja meg még egyszer!

— Már megcsináltam egy tucatszor. Rossz.

— Ha elvégezte a mérést, akkor mondhatja. Ne vitatkozzon a tényekkel!

Tracy megdörzsölte a fülét és azt mondta:

— Kénytelen vagyok, doki. Ha komolyan veszem a méréseket, az, amit ideadott, nem más, mint plutónium 186.

— Plutónium 186? Plutónium 186?

— A töltése +94. A tömege meg 186.

— De hát ez lehetetlen! Ilyen izotóp nincs. Nem lehet.

— Ezt mondom én is. De a mérés — mérés.

— Ilyen esetben az atommagból több mint ötven neutron hiányzik! Nem lehet szó plutónium 186-ról! Nem lehet kilencvennégy protont egyetlen atommagba belegyömöszölni, ha csak kilencvenkét neutronunk van, hisz akkor nem maradnak együtt ezermilliomod másodpercig sem!

— Épp erről beszélek, doktor — mondta Tracy türelmesen.

Ekkor Hallam leállt, hogy gondolkozzék. A volfrámja tűnt el, és a volfrám egyik izotópja, a volfrám 186 stabil. 186 atommagjában 74 proton és 112 neutron van. Valami átalakított húsz neutront húsz protonná? Lehetetlen.

— Radioaktivitás észlelhető? — kérdezte Hallam, kétségbeesetten tapogatózva.

— Gondoltam rá — mondta a technikus. — Stabil. Tökéletesen stabil.

— Akkor nem lehet plutónium 186.

— Azt mondom én is, doki.

— Jól van, adja ide az anyagot — mondta Hallam minden remény nélkül. Azzal most már egyedül nekiült, és kábultan rámeredt a palackra. A plutónium viszonylag legstabilabb izotópja a plutónium 240, ahol is 146 neutron kell ahhoz, hogy a 94 proton valahogy együtt maradjon. Most mihez kezdjen? Felfogni is képtelen volt az egészet, már bánta, hogy egyáltalán belekezdett. Vár rá az igazi munkája is. Amit komolyan el kell végeznie. Ehhez a rejtélyhez aztán igazán nincs semmi köze. Biztosan Tracy követett el valami hülye hibát, vagy a tömegspektrográf nyiffant ki, vagy… felejtsük el az egészet!