Valószínűleg van erre valami természetes magyarázat, gondolta. Vagy legalábbis egy teljesen normális természetfölötti.

Valami köszörülő zaj arra késztette, hogy a pázsit másik oldalára nézzen.

Erre tuti, hogy nincs természetes magyarázat. Hihetetlen lassúsággal, lomhán leereszkedve a mellvédek és csatornák mentén, méghozzá teljes csöndben, kivéve a kövön nem maradó kő egy-egy csikordulását, a vízköpők távoztak a tetőről.

Nagy kár, hogy Széltoló sosem látott rossz minőségű kioldóval sebesen mozgó tárgyakról készített fényképeket, mert akkor pontosan tudná, hogyan írja le azt, amit látott. A lények valójában nem mozdultak, de mégis sikerült valahogy, egy sor nagy sebességű csoportképben, haladniuk, és eldülöngéltek mellette a csőrök, sörények, szárnyak, karmok és galambürülék hosszú, erőtlen menetében.

— Mi folyik itt? — cincogta a varázsló.

Egy goblinképű, hárpiatestű, tyúklábú valami kis zökkenések sorozatával odafordította fejét, és olyan hangon, mint a hegyek bélmozgása, így szólt (noha a mély, zengő hatást erősen lerontotta az, hogy természetesen nem tudta becsukni a száját):

— Ety Űbájos özeleg! Eneküjj aty ekhalsz!

Széltoló azt mondta „Tessék?”. De az izé már elhaladt mellette kínosan imbolyogva az ősi gyepen keresztül.

Így aztán Széltoló csak ült és bámulta a nagy semmit teljes tíz másodpercig, mielőtt fölsikoltott és elrohant olyan gyorsan, ahogy csak telt tőle.

Meg sem állt, míg a Könyvtár épületében lévő szobájába nem ért. Nem volt valami hű de lakályos szoba, mert főleg ósdi bútorok tárolására használták, de ez volt az otthona.

Egy ruhásszekrény támaszkodott az egyik árnyas falnak. Nem olyan volt, mint a modern gardróbok, amik csak arra jók, hogy ideges házasságtörők beléjük ugorjanak, amikor a férj váratlanul korábban érkezik haza, hanem egy vén, tölgyfa dolog, sötét, mint az éjszaka, amelynek poros mélységeiben ruhaakasztók ólálkodtak és szaporodtak; hámló cipők csordái kószáltak padlaján. Egész valószínűnek tűnt, hogy igazából egy titkos átjáró mesés világokba, ám soha senki nem próbált erről megbizonyosodni a molyirtó elcsüggesztő szaga miatt.